Egy szempillantás...

Két három napja, tápláltam magamba a neheztelést, a haragot, de ma...rosszul estek dolgok...szégyelem magam, mert tudom, hogy nem kellett volna mégis igy reagálni.
"Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyüjtelek" volt az ige, ami egy példaképet állitott elém. Istennek a haragja egy szempillantásig tart, az én haragom és dühöm pár napig...mennyire gyarló vagyok.
Kiközösitettnek éreztem magam, mintha cserben hagytak volna, de....jó volt újra meglátni Isten hüségét ebben a helyzetben is: "Mert a hegyek megszünhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hüségem, nem szünik meg és békességem szövetsége nem inog meg- mondja könyörülő Urad." Ézs.54:10
Olyan megnyugtató, bármi is történjen, Isten a hüségével bizonyit mellettem. Vagyok én ilyen hüséges? Startból két dologban hibázom: hütlen vagyok és haragtartó, pedig amig a szememmel egyet pislantok, addig kéne haragudjak... Tanulni akarom a hüség mellett a megbocsájtást.
Konkluzió a mai napra: "Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz." Zsolt. 37:8