A napokban elég sok mesét olvastam az oviban, egyik szebb mint a másik, egyik szomorú helyzetből átkerül egy csodás világba, ahol szeretik és mególdódnak a problémák. Együtt lehet szeretteivel, és élnek mig meg nem halnak...(bla bla bla).
Úgy nem szeretem mikor vége, mert feleszmélek hogy: "hoppá, mégsem igaz..."a valósában annyira másképp müködnek a dolgok.
Vannak problémák, amelyeket képtelen vagyok megoldani s ilyenkor nagyon magam alatt vagyok. Kaptam egy bátoritást:
"Van-e valami lehetetlen az Úr számára?
Isten hatalma végtelen és akarom megtapasztalni ezt. A barátnőm küldőt egy smst, nem tudva, hogy min megyek keresztül: "Legyen a ti hitetek szerint. Mt 9:29 Ha most Jézus neked személyesen ezt mondaná történne valami eget rengető csoda? Vagy a hited 1 kavicsot se tudna megmozditani? Sajnos sokszor igaz ránk.Tanulj meg hinni neki. Valóban megmozdithatnánk az eget, ha elhinnénk, hogy ő cselekszik. Kérj hittel."
Istenre vágyom mindennap, minden percben. Nem akarok egy mesevilágot, inkább egy Isten-világot, hol teljesen körül vagyok véve Vele, a Hatalmas és Nagy Istenemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése